Szemmel látva más látást láthat, Keratoconus – Wikipédia
Tartalom
A kétszemes látás Az Ames-szoba illúzió lényeges eleme, hogy egyetlen pontból, egy szemmel látjuk a teret. Az akkomodáció és a légtávlat jelzőmozzanataitól eltekintve, egy pontból valóban végtelen sok, különböző térbeli alakzat egyformának látszhat, és elvileg nem tudjuk eldönteni, hogy egy látvány valójában milyen alakzatot takar.
Ha van egy másik pontunk is, ahonnan a kérdéses alakzatot megnézhetjük, az onnan látható másik képhez szintén végtelen sok, különböző térbeli alakzat tartozhat. A térbeli változatok két végtelen sokaságában azonban csak egyetlen olyan alakzat van — és egy mindig van - mely mindkét sokaságban megtalálható, közös.
Ez a közös alakzat a valódi tárgy szemmel látva más látást láthat az ábra lila színnel mutatés ez az, amit két szemmel a térben látunk.
Két pontból nézve egyértelmű a látvány Kétszemes térbeli látásunk lényegi alapja a két retinális kép finom különbsége, a binokuláris diszparitás. Bár látásunk működése már az ókorban is foglalkoztatta a tudósokat, és természetesen felismerték, hogy a két szem más-más képet lát, a képi különbség szerepe meglepően későn tudatosodott.
Látás, látvány, illúzió
Az állati test, a szem és az agy anatómiájával már a történelem előtti pásztornépek is tisztában voltak. Időszámítás előtt körül Hippokratész már ismerte a látórendszer fő funkcióit.
A szem optikáját először Kepler írta le ben, a látvány agyi leképezésének gondolatát pedig Descartes vetette fel ben.
- Bár a progresszió nem folyamatos, évekre esetleg végleg is megtorpanhat, a változó fénytörés miatt időszakonként a szemüveg cseréje válik szükségessé.
- Ezek szerint nem kizárt, hogy a glória már az itteni világra is rávetüljön, amely persze nem olyan ragyogó, mint a túlvilág.
- Ha a látás részben elvész
- Látásélesség következtetése
- Főoldal » Képzőművészet » Látás, látvány, illúzió Látás, látvány, illúzió A mulandóságra ítélt világ látása Sokszor merengtem a csillagos eget figyelve idő, tér és illúzió viszonyáról.
- Он, видимо, просто потерял ориентировку -- где находится во времени и пространстве.
A kétszemes térbeli látás mechanizmusának felismerése is Kepler nevéhez kapcsolódik, aki a Föld és a csillagok távolságának méréséhez már a binokuláris — ez esetben stel- láris — parallaxis elvét használta. A méréshez szükséges két kép a földpálya két átellenes pontján készült az égboltról. Azt, hogy valóban létezik a képi különbségeken alapuló emberi térlátás, csak ban bizonyította be kísérletileg Whe- atstone a sztereoszkóp — egy egyszerű tükrös szerkezet — elkészítésével, mellyel két különböző képet tudott a két szembe vetíteni.
Binokuláris látás
Wheatstone-t követően a sztereoszkóp óriási közönségsikert aratott: a sztereokép-készítés — később a sztereofotózás — hosszú időre népszerű, divatos hóbort lett. A másképp szinte észrevehetetlen finom képrészletek a térbe kipattanva ma is elbűvölik a szemlélőt. A Vieth—Müller-kör és a horopter A kétszemes térlátás biológiai alapja az egymásnak megfelelő pontok léte a két retinán. Ilyen egymásnak megfelelő pontok a foveák, a retinák éles látási pontjai, melyekre annak a térbeli pontnak a képe vetül, amelyre éppen ránézünk, fixálunk.
A többi térbeli pont, mely az éppen fixálttal azonos szög alatt látszik, a térlátásban különleges szerepet visel. A térbeli felületnek, melyen ezek a pontok előttünk elhelyezkednek, horopter a neve.
Jó akarsz lenni, vagy jól akarsz lenni?
A két szemből azonos szög alatt látszó pontok a geometria szabályai szerint tóruszfelületet alkotnak, melynek vízszintes síkmetszete a Vieth-Müller-kör [6. A szem valóságos — a geometriai lyukkamerától eltérő — optikája miatt a horopter laposabb, mint a Vieth-Müller-kör, és azon kívül fekszik. Látórendszerünk kialakulása, szemünk optikája gondoskodik arról, hogy a horopter pontjai is egymásnak megfelelő pontokra essenek a két retinán.
Két szemünk egymásnak megfelelő pontjairól érkező idegi ingerek agyunkban páronként összetalálkoznak, összekapcsolódnak, és így ezeket egyetlen képpontként látjuk.
Más szóval, a horopter az, amit elsődlegesen egyetlen képként látunk.
Az állatok egy részénél, főként a zsákmányállatoknál a szemek egymásnak háttal, a fej két oldalán találhatók, mivel ez biztosítja a lehető legnagyobb látómezőt.
Hogy az önálló képpontok egységes képpé állnak össze, abban fontos szerepe van annak a ténynek, hogy szemeinkből agyunk felé haladva a képi szomszédosság megőrződik, ezáltal a retinánkon keletkező kép agyunkban is retinotopikus kép marad.
Ahogy retináinkat valóságos, optikai képernyőnek tekinthetjük, úgy beszélhetünk agyi képernyőről is. Hogy ez az agyi képernyő nemcsak egy szemléletes szóhasználat, hanem a valóságban is létezik, és még mikroszkóp alatt is láthatóvá tehető, azt már a látáskutatás korábbi fázisaiban, meglehetősen kegyetlen, a szemmel látva más látást láthat törvények által már tiltott állatkísérletekkel bizonyították.
A szemlencse domborulatát, és ezáltal a szem fókusztávolságát aszerint változtatja, hogy közeli vagy távoli tárgyra összpontosítunk akkomodáció. A retina kétféle fotoreceptort tartalmaz, pálcikákat és csapokat, melyek különböző intenzitású fényingerekhez adaptálódnak.
A szomszédos csíkok felváltva a jobb és a bal szem képét hordozzák. Ez a csíkozott agyi képalkotás igen gazdaságos idegi működést tesz lehetővé: azok a képi részletek, melyeknek a látványban egymáshoz köze lehet, az agyi képben is mindig közel vannak egymáshoz, így a kép értékeléséhez nem kell bonyolult ideghálókat, távoli kapcsolatokat kiépíteni.
Ha magunk elé tartott ujjúnkra nézünk, megfigyelhetjük, hogy mögötte az ajtókilincs vagy a könyvespolc két példányban látszik. Ajelenség csak azért nem zavaró, mert megszoktuk, és nem figyelünk rá.
Van azonban a fixált pont előtt és mögött a térnek egy kettős rétege, mely szendvicsként fogja közre a horoptert, ahonnan a pontok képe ugyan nem egymásnak megfelelő pontokra esik, de hozzájuk mégis elegendően közel ahhoz, hogy agyi képünkben is fel tudjuk fedezni a hasonlóságot.
Ez az a sáv, ahol a látvány két képét összeolvasztjuk fuzionáljukés a tárgyakat valóban a maguk térbeli mélységében érzékeljük; ez a sztereolátás 6.
A sztereolátásban szerepet játszó idegrendszeri szerveződések meglétét Panum igazolta méréssel ban; ezeket róla Panum-mezőknek nevezik. A Panum-mezők mérete egyértelmű kapcsolatban van azzal a térbeli sávval — a sztereomélységgel — melyen belül sztereolátásunk működik. Ezt követően az Egyesült Államokban, a Murray Hill-i Bell Laboratórium munkatársaként érdeklődése az agyi képfeldolgozás irányába fordult.
Munkássága, mely kutatói generációknak mutatott irányt és adott inspirációt, a kísérleti pszichológia, az emberi látórendszer megismerése, a térbeli mélység észlelése és az alakfelismerés területén meghatározó jelentőségü. Eredményeit több mint kétszáz tudományos közleményben adta közre; ben publikálta alapvető, azóta is nagy hatású könyvét a két szem képét egyesítő emberi térlátásról, melyet homéroszi metaforával, Odüsszeusz ellenfele, az egyszemü óriás — Küklopsz — után küklopszinak nevezett.
Keratoconus
A Dialógusok az észlelésről címmel ben megjelent könyve magyar nyelven is olvasható. Munkásságát a szakmai közélet számos díjjal és tudományos társasági tagsággal ismerte el; óta volt a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.
A New Jersey-beli Rutgers Egyetem nyugalmazott professzoraként, az egyetem Látáskutató Laboratóriumának alapító igazgatójaként
