Huszonnégy

Hitler rossz látása

Ennek azonban — mint általában a történelmi személyekről szóló pszichohistóriai rekonstrukcióknak — egyik lényegbevágó korlátját képezi az objektív adatok hiánya vagy a források szűkössége. Mi történne, ha netán előkerülnének Hitler titkos magánfeljegyzései, magánlevelei, ha előkerülne egy ifjú Adolffal készült pszichológiai teszt jegyzőkönyve, vagy — horribile dictu — kiderülne, hogy bécsi évei alatt felkereste volna valamely ottani híres pszichoanalitikus rendelőjét?

Ha Hitler nem lett volna öngyilkos a berlini bunkerben, bizonyára nem kerülhette volna el, hogy pszichológiai megfigyeléseket és vizsgálatokat végezzenek rajta a börtönben kivégzése előtt, ahogyan ez Adolf Eichmann-nal történt jeruzsálemi pere alatt.

Adolf Hitler

Az ilyen és ehhez hasonló másodlagos forrásokra épülő pszichológiai konstrukciók természetesen igen termékenyek, olykor igencsak megvilágító erejűek lehetnek, de többnyire csak egy-egy mozzanatot vagy epizódot abszolutizálnak az elemzést végző pszichológus érdeklődésétől, szakmai orientációjától, sőt ideológiai beállítottságától függően.

Erich Fromm vagy Erik H. Erikson klasszikus elemzései, amelyek Hitler Ödipusz-komplexusára, karakterének narcisztikus, hisztérikus, szadomazochisztikus, destruktív, nekrofil vonásaira mutattak rá, ma már inkább a történeti kuriózumok sorába tartoznak. Hosszú előkészület, rövid végkifejlet című, ben megjelent könyve figyelemre méltó hozzájárulás a Hitlerrel és a nácizmussal foglalkozó pszichológiai szakirodalomhoz.

A szerzőpáros nem hallgatja el, hogy a témában mindketten érdekeltek személyesen is.

Hitler rossz látása, Keresés űrlap

A festőművész Bokor Miklós, akinek egyik műve a könyv címlapját díszíti, tizenhét éves korában megjárta Auschwitzot, Wiener Pál pedig hozzátartozóit vesztette el a Soá idején.

Könyvük egyik mottójaként a régi soproni zsinagógában elhelyezett emlékplakett feliratát idézik: ,Megölte őket a gyűlölet — őrizze emléküket a szeretet.

hitler rossz látása

Rekonstruálják azt a folyamatot, amelynek során fanatikus, gyűlölettől megszállt politikussá vált. Természetesen Wienerék is csupán a másodlagos forrásokra támaszkodhatnak, azokra az olyan — ismert — visszaemlékezésekre, mint Hitler ifjúkori barátjának, August Kubizeknek vagy a Hitler család zsidó orvosának, dr.

Hitler rossz látása

Eduard Blochnak a memoárjai, továbbá azokra az újabb munkákra — így Rudolph Binion, Norman Cohn, Alice Miller és Ian Kershaw műveire, amelyek részletesen foglalkoznak Hitler személyes élettörténetével, így gyermek- és ifjúkorával is. Kérdéses hitler rossz látása, hogy a vakság valóban hisztériás jellegű volt-e, vagy pedig a fronton szerzett mustárgázmérgezés következtében alakult ki.

A kórházban egy neves pszichiáter, a háborús neurózisok eredményes kezeléséről ismert orvos, Edmund Forster kezelte őt, feltehetően hipnózissal. Nem tudjuk pontosan, mi történt Pasewalkban, tény azonban, hogy Hitler visszanyerte látását. Wienerék — más szerzőkkel ellentétben — nem vonják kétségbe a pasewalki víziónak legalábbis szubjektív hitelét, s ebből eredeztetik azt a kiinduló pszichotikus élményt amelyet Hitler — élete korábbi válságainak betetőzéseként — egzisztenciális krízisként élt meg.

Wienerék részletesen elemzik, hogy Hitlernél a vakság idején megélt látomásos élménynek a hallucinatorikus ismétlődései során hogyan alakultak ki azok az üldözéses fantazmagóriák, amelyek a zsidóságban találták meg tárgyukat, anélkül, hogy Hitler manifeszt módon pszichotikussá vált volna. Kérdés azonban, hogy Luther vagy Hitler állítólagos revelációi — akár valóságos élmények, akár utólagos konstrukciók, mitológiai megtérések voltak — miként válhattak tömegeket mobilizáló ideológiák kiindulópontjaivá.

hitler rossz látása

Ehhez arra volt szükség, hogy paranoid, irracionális eszméi, delíriumos képzetei megtalálják az ilyen eszmék és képzetek iránt fogékony közönséget. Hitler személyisége, annak minden patologikus vonásával együtt, kétségtelenül rányomta bélyegét a náci mozgalomra, majd a náci államra.

Adolf Hitler hüjje!

Hitler modern politikus volt, aki teljességgel felismerte a média elsősorban a film és a rádió jelentőségét a politikai mozgósításban, és ezeket az eszközöket sikerrel használta fel saját imázsának alakításában. Publikus alakja, ahogyan az a tömeggyűléséken, ünnepségeken, és az azokról készült híradófelvételekben, propagandafilmeken, rádióközvetítésekben megmutatkozott, a hívekben hitler rossz látása, küldetéstudattal felruházott hősként jelent meg, míg az ellenfelek handabandázó őrültet, gonosztevőt, démoni megszállottat vagy éppen kisszerű, groteszk, nevetséges alakot láttak benne.

Erre a komikus Hitler-képre épül például Chaplin Diktátora.

hitler rossz látása

Mindez alapos történelmi és társadalom-lélektani elemzést igényel, és ehhez sok érdekes adalékot olvashatunk Wiener és Bokor könyvében is. A második fejezetben történelmi szempontból tárgyalják a zsidóság és kereszténység viszonyát, a harmadik fejezetben pedig a német történelemmel és ezen belül az antiszemita gondolatvilág keletkezésével foglalkoznak, kiemelve Luther jelentőségét, a nemzeti identitás problémáját, majd a romantikus nacionalizmus Richard Wagner és a modern fajelmélet szerepét.

Érdekes fejtegetéseket olvashatunk a francia és az orosz forradalom, valamint a nácizmus hasonlóságairól és különbségeiről.

Hitler-arcú macskával kampányoltak a német zöldek

Wienerék rámutatnak arra, hogy a két forradalom, bármilyen szörnyű kegyetlenségeket követett is el, valóságos vagy potenciális ellenségek ellen harcolt, míg a nácizmus teljességgel irracionális rendszer volt, s ezt éppen antiszemitizmusa igazolja.

Ezzel valószínűleg nem minden történész értene egyet, de Wiener és Bokor könyve végül is nem történelmi szakmunka, hanem csupán egy pszichoanalitikus indíttatású esszé, amelynek hogyan térjen vissza a gyógyszer a látásra napjaink hitler rossz látása adják.

hitler rossz látása

Könyvük végén a szerzők röviden és vázlatosan összefoglalják a magyarországi zsidóüldözések történetét, és felhívják a figyelmet a szemünk előtt itt is újjáéledő antiszemitizmusra. Wiener és Bokor nem csupán egy újabb — sokadik — esettanulmányt kíván hozzátenni a Hitlerrel foglalkozó pszichológiai szakirodalomhoz.

Long cheminement, dénoument abrupt.