A látvány-méhecskehotel (-darázsgarázs)

Mire való a látvány, Mire jó a látványterv?

Jó kérdés: Mi a látvány? Önálló vagy alkalmazott művészet? A Színház folyóirat és a Magyar Színházi Társaság beszélgetéssorozata, 7. NET Van-e a látványnak dramaturgiája? Van-e hierarchiája a látvány elemeinek?

w alakú látásvizsgálati asztal megy a látás tesztje

Hogyan dolgozik együtt rendező és látványtervező? Hogyan adja vissza az anyag, a tér, a forma, a szín, a fény a szöveget és a zenét?

A látvány-méhecskehotel (-darázsgarázs) | Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

Vannak-e tervezői trendek? Mit mire való a látvány tudni egy látványtervezőnek? A beszélgetést Veiszer Alinda vezette.

ha látomás hogyan lehet megtudni hogyan lehet visszaállítani a látást tenyérrel

Veiszer Alinda: Egy színházi előadásból melyik nélkülözhető: a jelmez, a díszlet vagy a világítás? Bányai Tamás: A világítás nélkülözhető.

Navigációs menü

Ez a pályafutásom alatt folyton visszatérő tapasztalat. A világítás külső ember nélkül megoldható. Veiszer Alinda: Megoldja netán egy fővilágosító? Bányai Tamás: Mondjuk igen. Veiszer Alinda: Mit tud hogyan kezeljük a hiperópiát asztigmatizmussal világosítástervező, amit a világosító nem?

Valójában a rendezőn múlik, hogy akar-e világítástervezővel dolgozni, ami ugyanolyan művészi és emberi bizalmi viszony kérdése, mint ami a többi munkatárssal kapcsolatban vezeti a választását. A színházi struktúra hagyományosan egyébként fővilágosítókat alkalmaz, és a rendező, díszlettervező és fővilágosító meg szokták oldani a dolgot.

Épinfó - Blog

És a tapasztalat tényleg az, hogy így megoldható. Veiszer Alinda: Akkor mi az, amiért téged hívnak? Veled mi van és mi nincs? Bányai Tamás: Velem nincsenek terméketlen viták. Feszültségek tudnak ugyanis kialakulni bizonyos színházi megszokások és művészi elképzelések között. Ha én benne vagyok a munkafolyamatban, akkor tudom integrálni mindezt Veiszer Alinda: Jó, Tamás, de gondolkodj olyan példán, amikor az utolsó pillanatban vontak be, mert a fővilágosító nem volt a helyzet magaslatán.

Ahhoz mire való a látvány érzékeny szem kell, hogy a világosítás problémáit észrevegye. Erkel Látássérült figyelem Kentaur: Ehhez kapcsolódva szeretném mondani, hogy aki lighting designer akar lenni, az francia, német vagy angol egyetemen hat éven át tanulja, aztán elmegy egy híres tervező mellé boardosnak, magyarán kezeli a pultot.

Tapasztalatból mondom, én már nem találkozom produkcióval, amelynek nincs lighting designere, hiszen az olyan lenne, mintha nem kellene hangszerelő egy zenekarhoz, mondván, hogy a szerző a zenészekkel úgyis össze tudja rakni, mert van gyakorlatuk.

Egyébként pedig nemcsak lighting designer nélkül, de díszlet és jelmeztervező nélkül is lehet színházat csinálni — sőt, színész nélkül is. Ugyanakkor hihetetlenül nagy különbség van egy jól bevilágított előadás és akárcsak egy mestermunka között. Régen, amikor még nem volt lighting designer, voltak olyan művészi érzékkel bíró fővilágosítók, akiket mindenki ismert, és akik harminc év tapasztalattal bírtak, utánaolvastak, kísérleteztek, jól kommunikáltak, érezték a színészt — tudnék neveket is sorolni, de ebbe most nem akarok belemenni.

  • Perspektíva – Wikipédia
  • Látvány, színház – MSZT
  • Mire jó a látványterv?
  • Jobb látású személy

Ezen kívül mire mire való a látvány a látvány rendező magának vindikálta azt, hogy megmondja, milyen fények legyenek.

Nem tudták megfogalmazni, hiszen fogalmuk sem volt, melyik lámpa mit tud, vagy milyenek a fényhőmérsékletek, de volt némi gyakorlatuk. Amióta azonban az elmúlt tíz-tizenöt évben már nálunk is van egy-két szakember, lehet látni a különbséget.

Erkel László Kentaur: Díszlet nélkül van színház, hiszen ez is díszlet, amiben itt ülünk. Egy fal is díszlet, bármi lehet díszlet: csak rendező és előadás függvénye. Amikor kamasz voltam, nem volt semmi a színpadon, annyira színészcentrikus vagy minimalista volt a színház. Egy díszlet azonban sokat segít, vezeti a nézőt.

Aztán vannak előadások változó terepekkel: például egy operettben vagy egy musicalben több helyszínnek kell megjelennie, és még az is fontos, hogyan változik a díszlet egyik jelenetből a másikba, akár dramaturgiailag is. És segít a színésznek is. Ezért normális látást nevezünk az az alapelvem, hogy lehet művészi díszleteket csinálni, de abban a pillanatban, amikor az elé tolakszik a színésznek, nem jó.

Nekünk az a dolgunk, hogy őket sugarazzunk. Veiszer Alinda: Ez most elég általánosnak tűnik, de időközben sokat változott körülöttünk a vizualitás vagy annak tempója — fontosabb-e ma tehát, mint korábban és hogy kell megközelíteni, mint akár tíz éve? Erkel László Kentaur: Inkább azt mondom, ma már sokkal többféleképpen lehet ezt megközelíteni. Itt nálunk fontosabb lett, hogy milyen a díszlet. Igényesebbek a nézők, többet követelnek, és ez nem arról szól, hogy minél gazdagabb legyen a díszlet.

Immár sok világot járt díszlettervező van, erős a képzés, vannak is fantasztikus díszletű előadások, bár csórók vagyunk, és nem nagyon költünk erre, de bizonyos fajta előadások nagyon megkövetelik, hogy a vizualitásuk erős legyen. Lehet, hogy három fal és egy jól elhelyzetet ablak van, de annak olyannak kell lennie. Veiszer Alinda: Ez a jelmezeknél is így van?

A szemlélőhöz közelebbiek nagyobbnak, a távolabbiak kisebbnek látszanak, a mélységbe vezető vonalak pedig egymáshoz közelednek, és látszólag egy távoli pontban, az ún.

Nagy Fruzsina: Lehet csinálni olyan előadást, amiben nincs jelmez — ha a rendezőnek ez a koncepciója, bár én ebben nem hiszek és nemcsak azért, mert nekem nem lenne munkám, hanem mert van egy konkrét példám. Amikor a Krétakörrel kapcsolatba kerültem, először maszkokat csináltam, és nagyon-nagyon vártam azt a pillanatot, hogy végre jelmezt is tervezhessek, ami aztán a Mizantrópban és a Csillagász álmában sikerült is. Majd a társulat vezetője, Schilling Árpád rendező úgy döntött, a következő munkában nincs szükség semmi felesleges sallangra — akkor született a Siráj jelmeztervező és jelmezek nélkül.

Tartalomjegyzék

A mikrofonnal Nagy Fruzsina Veiszer Alinda: Ha jól emlékszem, mindenki abban játszott, amiben aznap volt. Nagy Fruzsina: Ez volt a koncepció. Én akkor elég sokat vitatkoztam is Árpáddal erről, mert azt gondoltam, amit éppen Kentaur is mondott a színházként használt térről: a ruhák is ugyanígy jelmezekké válnak.

A színészek is elmondták, hogy beállt egy rutin. Láng Annamária például mindig ugyanabban a bőrkabátban ment aznap este, amikor játszottak. A civil ruhák tehát mégiscsak jelmezekké váltak. Veiszer Alinda: Tamás azt mondja, nem sok helyre hívják, nagyjából fix emberekkel dolgozik együtt. Hogy van ez a jelmezekkel? Több pénz lett rá? Vagy inkább kevesebb? Kreatívabbnak kell lenni?

WYSIWYG – Wikipédia

Nagy Fruzsina: Azt tapasztalom az utóbbi tíz-tizenöt évben, hogy a pénz mindenképp kevesebb, és nem nagyon jut extrém, tervezett jelmezekre; a munkáimnak legalább a fele arról szól, hogy túrom a raktárokat és plázákba járok, mert teljesen mai vagy legfeljebb retro-jelmezeket szedhetek össze, ami tulajdonképpen nem is tervezés — csak jó érzék kell hozzá, illetve jól kell érteni és értelmezni a darabot.

Egyre ritkább az, amiért én fiatalon ezt a szakmát választottam: hogy a semmiből létező dolgot kell megcsinálni, olyat, amilyet addig még senki nem talált ki. Illetve mostanában van olyan tendencia is, hogy bár realisztikusak a jelmezek, de felbukkan egy-két érdekes darab.

  1. Ennek apropóján volt a Jó kérdés sorozat
  2. Miért rossz a látás alkonyatkor
  3. Hogy a gyulladás hogyan befolyásolja a látást

Veiszer Alinda: Mit szólsz ahhoz, hogy színészek utána hordják a jelmezt? Siker ez egy jelmeztervezőnek? Nagy Fruzsina: Ha tényleg én varrattam, netán saját kezűleg is hozzányúltam — mert én nagyon szeretem a végén megmanipulálni a ruhákat: megöregíteni például — akkor az jó érzés, persze. Veiszer Alinda: Ti nyilván követitek, hol tart a szakmátok Magyarországon és külföldön.

Vannak-e trendek? Vagy inkább műfaja válogatja? Bányai Mire való a látvány Mostanában kevésbé érzek trendet, a technológia azonban nagyon gazdagszik: az utóbbi öt-tíz évben tobzódik a világítástechnika. Az új eszközök, a led például olyan szinte jutott, hogy már-már átértelmezi az eddigi dolgokat, hiszen leddel nagyon variábilisan lehet világítani. A világításban a nyolcvanas, kilencvenes években voltak erős trendek: a francia színházban például volt egy olyan stílus, amit mindenki követett, ugyanakkor világítás szempontjából Luc Bondy vagy Patrice Chéreau előadásainak felismerhető stílusuk volt.

Ezek az előadások általában üres terekben játszódtak, amelyekben a fények kísérték dramaturgiailag markánsan az előadást. Most inkább burjánzanak a dolgok, jövőkép százalékban újat kell kitalálni, annyira felgyorsult minden. Veiszer Alinda: Miről tudom megmondani, amikor látok egy előadást, hogy te tervezted a világítását? Van olyan elem, vagy jellemző, ami rád vall? Bányai Tamás: Szerintem nincs.

Jó kérdés: Mi a látvány? Önálló vagy alkalmazott művészet? - motelfapuma.hu

Bizonyos szakmai szemmel elképzelhető, hogy valaki kiszúrja, de azt hiszem, a nézők ilyet nem vesznek észre. Ez nem stílus vagy vizuális irányzat, hanem egyfajta rendszer a fények elhelyezésében, színezésében, irányában.

Ha valaki tudja, hogy ilyen módon át szoktam gondolni, az szerintem felfedezheti, ezek azonban olyan apróságok egy előadásban, amelyek emelik ugyan az élményt, de nem hiszem, hogy olyan kézzelfogható jegyek, mint egy díszlettervezőnél. Veiszer Alinda: Az, hogy a technológia irányába gazdagszik a szakmád, lehet veszélyforrás a kreativitás kárára?

A Színház folyóirat és a Magyar Színházi Társaság beszélgetéssorozata, 7. rész

Bányai Tamás: Nem. Inkább több lehetőség. Az ízlésre viszont nagyobb szükség van, arra, hogy az ember ezzel rendben tudja szolgálni az előadást. A mikrofonnal Bányai Tamás Veiszer Alinda: A díszletre, ha ránézek, akkor meg lehet mondani, Kentaur-e vagy sem, de nem tudom, miről lehet felismerni. Erkel László Kentaur: Nagyon sok cucc van a színpadon. Ezt szokták mondani a gazdasági igazgatók. Veiszer Alinda: Van olyan részlet, amit mindig beletervezel?

termék a látás javítása érdekében a látás optikai vizsgálata

Ez nem olyan mire való a látvány kérdés, mint ahogy most ingatod a fejed, mert például Mundruczó Kornél filmjeiben mindig van mosógép. Vagy van olyasmi, ami mindig előjön, pedig nem is szeretnéd?

Erkel László Kentaur: Kifejezetten küszködök, hogy az éppen készülő munka ne hasonlítson az előzőkre. De vannak eszközök, amiket nagyon szeretek használni, ilyen a méltán vagy méltatlanul elfelejtett forgószínpad — nekem egyik kedvencem, bár másképp használom, mint amire eredetileg kitalálták.

Keresés űrlap

Nem szeretem, ha statikusak a díszletek; persze azt is szeretek csinálni, főleg stúdiószínházakban, illetve régebben Alföldi-előadásokban. Amikor azonban jelmezt tervezek, egy szereplő mindig olyan, mint én.

a látás időszakos csökkenése gyenge látás a helyreállítása

Legalábbis ezt mondják. Ha festek, azt meg lehet ismerni, de a díszletben nem tudom, mi azonosít be engem. A díszletben a metódus a jellemző: ha zenés színházi előadást csinálok, akkor folyamatosan változik a tér. Ezt nem én találtam ki, hanem amikor a kilencvenes években Londonban tanultam, egy olyan producernek dolgoztam, aki zenés színházi előadásokat csinált, és ott azt láttam: minden mozog, és lehetőleg nem látok díszítőt.

Ez a tökéletes illúzió — ha művészszínházról, ha kommerszről van szó. Ott egyébként nagyon hamar megjelent a robotika. Aztán jött Wilson, és még jobban megbolondította ezt a dolgot. Azt tanultam, hogy a nézőt folyamatosan vezessük, a díszlet ne csak háttere legyen a játéknak. Főleg a zenés színházban, a musicaleknél, ahol nem annyira egyértelmű, honnan hova megy egy történet, és néha hirtelen, meglepetésszerűen kell megváltoznia a dolgoknak. Veiszer Alinda: Fruzsina, te is beletervezetd az előadásokba magad?

Nagy Fruzsina: Nem tudom, de mire való a látvány észrevettem, hogy a női tervezők, amikor női figurát terveznek — ez divattervezőkre is igaz — valahogy olyan alkatot rajzolnak, mint amilyenek ők maguk.

Én éppen azt szeretem, hogy a feladatok különböznek, és én is inkább arra törekszem, hogy legyen más és más egy előadás. De ha van olyan technológia vagy kombináció, netán szabásvonal, amit elkezdtem kóstolgatni, és elsőre nincs idő kibontani, akkor előszeretettel veszem elő egy újabb feladatnál. Veiszer Alinda: Van kedvenc ruhadarabod?